Én! Én bár ne
látnám, hogyan fakulnak az érzések színei, s
hogyan fújja el a szél a mélység súlyát.
Kegyetlen és Ostoba vagy, ember!
Nincs olyan jó szem, amelyik könnye homálya
mögül tudna szépet látni. S a szenvedő miért
akarna hamarabb látni apró szépségeket, mint
szenvedésétől szabadulni?