Mintha lassan elvonulna
Minden, ami nyár volt,
Összedúlva, csomagolva
Jól megszokott tábort.

Parton hagyott felejtések,
Emlékképek árnya,
Tóba fulladt tévedések
Sors csapkodta szárnya…

Oly egyszerű messze menni,
Ezernyi út kérlel,
Maradni és megpihenni,
Vállrántás miérttel…

Titkait a nádas most már
Senkinek sem súgja,
Felhőtollas lélekmadár
Álmaim rikoltja…

Beleolvasok