„Lassan, félve indult a raktárba, a zene forrását keresve. A porlepte, öreg autók egykedvűen burkolóztak az éjszaka sötétjébe. Már tisztán kivehető volt a dal – Buddy Holly énekelt bele a sötétségbe. Egyenesen a vén, porosan-defektesen a sarokban álló busz felől, mi több: a buszból. Jack torka kiszáradt, szemei vibráltak, kápráztak az idegességtől. Odaért. Nagy levegőt vett és kinyitotta az ajtót. A busz üres, a rádió süket. Itt ugyan nem szólt semmi. Ekkor akadozni, recsegni kezdett a zene. Ugráltak a taktusok szerte a csarnokban, majd egy pillanat alatt elillant az utolsó hang is, beleveszett a raktár éjszakai sötétjébe. Mintha visszaugrott volna a helyére – a halott sztárok és elnémult slágerek közé, a régmúlt időkbe…”