Báger költészete az elfogulatlan tárgyiasság és az alanyiság kibékíthetetlenségének cáfolata. A szövegek szerzője az egyéni tapasztalásban hisz, és amikor mások tapasztalására hivatkozik, akkor is a maga bevallottan személyes olvasatát osztja meg velünk. Mindez lehetne öncélúság is, ha közben nem hatná át világlátását a túlzottan személyes vonatkozások háttérbe szorítása, vagy a mélyen megélt és elhallgattathatatlan érzésekre való rátekintés igénye. A legújabb könyv cikluscímei mintegy megoldókulcsként is szolgálnak a kötet mint egész értelmezéséhez is: Tisztás, Örökség, Függőleges, Vihar. A hozzánk szegődött hajlamok és működések megtisztítása, a megörökölt traumák feldolgozása, a művészet megtisztító erőinek befogadása, és a válságok értelmezése – ezek a 21. század érző és gondolkodó emberének feladatai. A ciklusok egyben az egyén világgá tágulásának állomásait vetítik az olvasó lelki szemei elé, s így bizonyos értelemben magára ismerhet Báger verseiben mindenki, aki a napjainkban zajló krízisek villámfényében is képes gyakorolni az önvizsgálatot – ahogy még soha.