Egy kedves Kis-kun városban születtem kissé régebben. Az élet innen messze elsodort. A szüleimet az „édeseket” korán elvesztettem, de gyerekként, útravalóul tőlük kaptam a legtöbbet, az intő szavakat: „Jó legyél, tanulj és dolgozz, hogy az életed minél teljesebb legyen!” Hát így tettem és teszek. Köszönet érte nekik. Sok örömön és bánaton túl vagyok, de megmaradt a gyermeteg lelkem, amit örökül kaptam génjeimben. Mottó: „Jó legyél és jót tegyél!” N. Kakuk Mónika Göd, 2013.

Beleolvasok