Leírás

Néma: Mostanában úgy érzem magam, minthavalaki előre megírta volna a sorsomat és minthanekem semmi beleszólásom nem lenne a sajátéletembe, sem a világ dolgaiba. Mintha még csakazt sem dönthetném el, hogy milyen hangulatomvan.Szobor: Érdekes gondolat. Én pedig, amióta azeszemet tudom, úgy érzem magam, mintha nemmozdulhatnék meg. Mintha valaki ide tett volnale, én pedig semmilyen erőlködéssel nem tudnékváltoztatni a helyemen.Néma: De hát ez így van, egy szobor vagy. Nemtudtad?Szobor: Gondolni gondolhatom. Ámde, ha énszobor vagyok, csak azért, mert az érzéseim aztsúgják és az emberek annak látnak engem, akkorte viszont csak egy történet főszereplője vagy.Néma: Rosszul gondolod, én ember vagyok, húsvér valómban.Szobor: Úgy is fogalmazhatsz. Ember vagy, azemberek nagy, közös álmában.Néma: A valóságban?Szobor: Arra céloztam, csak vigyázz ne gondoljbele túlságosan, megőrjíted magad.Néma: Ép eszemnél vagyok, engem nem csapszbe, csak egy szobor vagy.Szobor: Akkor viszont te egy szoborralbeszélgetsz, ami, ha meg nem sértelek, neméppen ép észre utal.

Beleolvasok a könyvbe!