Leírás

Hasonló a hasonlónak örül (similis simili gaudet) – állították a rómaiak. S miután azt is ők hirdették szóval és cselekedeteikkel, hogy a változatosság gyönyörködtet (varietas delectat) – én mindent elhiszek a rómaiaknak.
Következésképp, Pázmándy László és Varga Rudolf verseinek egy közös kötetbe történt válogatása – méghozzá a két szerző szabad akaratából! – számomra elsősorban azt szimbolizálja: hasonló a hasonlónak örül. Költő a költőnek, sőt, a jog doktora Pázmándy a filozófia doktorának Vargának, és viszont.
Ez olyan erős igazság, amely képes felülírni, képes überelni még annak az ősi magyar mondásnak az igazát is, miszerint két dudás nem fér meg egy csárdában.//
Hajdu Imre