“Mindennapos hétköznap, valószínű sokáig nem felejti ezt a Pénteki napot. Igaz még kora időre jár, de Ő már: az egész 24. órás idővallumot megéltnek tekinti. Jövőkép nélkül életére, ezt könnyen meg is teheti. Még az éjszaka is korait jelentett, amint a vasúthíd mellette kis éjjel-nappali bolt mellett üldögélt a flaszteren, hátát a házfalnak döntvén.”

“Természet rendje a csivit nyár, a gyümölcsök éde’ íze és ismét a hűvös széllel jövő ősze-idő. András, negyvenedik évét tapossa, újságíró egy helyi lapnál a kisvárosban, hol családjával él. Az újságírást egy „Pulitzer József” körbe eljárván tanulta. Otthoni munkája a könyvfordítás, éppen egy skót nyelvű mesekönyvön dolgozik. A kisvárosból költöztek ki, ide majd’ a pusztában az országúttól pár száz méterre. Anikó a felesége egy helyi Takarék-szövetkezetben, két diplomával logisztikai feladatokat lát el, az asszony szavaival: „IQ-kuli munkát” végez. A főnöke „fakultatív kreativitása”, a kasszába is beül, ha úgy adódik. Nagyfiúk, Ernő, az „emberesedte” korba lépett már.”