Elmondta nekik, hogy mit szeretne. Elmondta százszor. Elmondta ezerszer. Sokan nem értettek egyet vele. Volt, aki ellenezte. Volt, aki semmit sem mondott. Volt, aki úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. Akadt olyan is, aki megértette, de nem tudott benne segíteni.{MORE}Miért öleltünk hát szeretettel? Mire volt jó a védelmezés? Miféle vadállat van születőben, melynek szomja soha nem apad el, és haragja mérhetetlen? Mit számít mennyi jót tettünk, ha egyszer a rossz útra tévedünk? Emlékezni fog valaki, vagy említeni fogja nevünk a jó cselekedetek kapcsán, mikor minden lépésünk, minden mozdulatunk nyomán csupán halál terem? Kik vagyunk mi, hogy ezt a sorsot érdemeljük? Kik vagyunk mi, hogy szeretteink szavai el sem jutnak már fülünkhöz? Honnan származik az a gyilkos ösztön, amely képes lenne már a bölcsőben ringó gyereket is elsöpörni? Ez ellen tenni kell valamit!

Beleolvasok