Amikor megharapta Timit, életében először szívott emberi vért. Igaz, gondoskodott is a lányról. Most is tudta mi van vele. De azóta már nem sok lelkifurdalást látott rajta. Talán segítséget kér ezekkel az akciókkal. Márta viszont azt is tudta, hogy senkitől nem fogadná el.{MORE}Sven zsebre dugott kézzel ácsorgott a villamos garázs előtt. Az egyes körzetet kapta meg, a város délnyugati részét. Próbálta valahogy jól felfogni a dolgot, de alapvető problémája volt Erikkel. Tényleg olyan volt, amilyennek Péter mondta régebben. Idealista. Emberbarát. Sőt, a mostani terve is csak azt mutatta, hogy még mindig nem változott semmit. Látszólag, és beszédeiben azt sugallja, hogy száznyolcvan fokos fordulatot vett. De Sven úgy látta nem változott semmit. Még mindig ugyanazon a célon dolgozik, csak most más eszközökkel. Béke az emberekkel. Az emberi kultúra, és civilizáció ráerőltetése a vámpír közösségre. Sven ezt sosem mondta senkinek, de ez szerinte halálra ítélt ötlet volt. Akit a szomjúság hajt, ideig-óráig képes megőrizni a látszatát az emberi viselkedésnek, de elkerülhetetlen, hogy a vadállat előtörjön belőle. Ez még Erikre is igaz volt. A vámpírok soha nem lesznek teljesen szociálisak. Nem fognak beilleszkedni a társadalomba. A vér útja a fennálló rendszer teljes elsöprése. Ezt lehet halogatni, lehet takargatni, de ha a faj nem kerül végleg elpusztításra, semmi sem állíthatja meg ezt a folyamatot. Talán épp Igor volt ennek a katalizátora. Talán épp a Drakkar-klán viszi majd tovább.

Beleolvasok