Az Oroszlán a ködben a szerző második versesköteteként jelenik meg, és bár szellemisége, tematikája, képi világa, sőt, a legtöbb esetben még a stílusa is egyértelműen átfedésben van a korábban kiadott Két világ határán című kötettel (mi több: értelmezhető úgyis, mint annak egyenes ági folytatása, vagy mintegy ,,második felvonása”), a hasonlóságok ellenére a folytonosság mégsem teljesen kézenfekvő, hiszen nem az volt a cél, hogy az alkotói szándék ismételje önmagát. Az alkotó inkább szeretett volna kitörni a régebben kialakított struktúrák és keretek közül, és egyre inkább korábban nem használt hangokkal, képekkel és költői eszközökkel kísérletezni, így párhuzamosan vannak jelen a könyvben a múlt és a jövő tendenciái, amelyek olykor harmóniában, olykor viszont akár éles kontrasztban is állhatnak egymással – a címadó műre is ennek fényében esett a választás.