Bertók László új könyve szerves folytatása a korábbiaknak. Az első ciklus a Hangyák vonulnak „hosszúkáira”, a második a szonettes könyveket idéző Pénteken vasárnap „pillanatkáira”, a harmadik pedig a Háromkák „magyar haikuira” utal, azok formáját használja, gondolja tovább. A versek a filozofikus látás- és gondolkodásmód, a természet, valamint a belső, lelki környezet mikrorezdüléseinek összekapcsolódásból, keveredéséből állnak össze. A lineáris gondolatmenetet (főleg a hosszúkák esetében) állandóan kérdések, pontosítások szakítják meg, melyek a reflektálatlanul biztosnak és igaznak gondolt tényekre kérdeznek rá, legyenek azok akármennyire is egyszerű, hétköznapi jelenségek, vagy éppen ismeretelméleti terminusok. A költő így tartja állandó mozgásban a leülepedett, mozdulatlannak hitt dolgokat, kérdései újabb és újabb kérdéseket szülnek az olvasóban, és a sok bizonytalan, folyton elmozduló, elfolyó dologból végül felépül egy sziklaszilárd és megingathatatlan világ. Már csak az a kérdés, hogy ott mi van?

Beleolvasok