Álldogált a kennel mellett, és nézte az udvar bokros-gazos hátsó része felé kitartóan ugató kutyát, és nem értette, mi baja lehet… mígnem két ugatás közben halk, elhaló emberi hangot vélt hallani a sötétségbe burkolózott kerítés felől:
– Segítség!
Becsörtetett a bokrok közé, és a zseblámpája fényénél ijesztő látvány tárult a szeme elé: Várnagy őrmestert pillantotta meg, aki mindkét lábánál a kerítés tetejét két sorban szegélyező szögesdrótra felakadva, fejjel lefelé lógott, arccal a fal felé…