Tudatlan csemeteként szegődtem mellé, nem értve az életet, /
Együtt cseperedve, ma mámorban, számoljuk a sikerekben gazdag éveket. /
Tudom… Lelkünket szorosan fonja össze múlt, s jelen, /
A sors keze tán, nincs szó megköszönni mit tanít nekem. /
/
S a mesés jövő, ki tudja még mit tartogat számunkra, /
Új korszakot nyitunk, és egyben egy régit zárunk ma. /
Lehet nem érti más, hogy ez nem csak pár sorba szó, /
De nem is baj… így is kedvét leli majd a Kedves Olvasó. /
/
Meghálálni nem tudjuk, mi csak próbáltuk megköszönni, /
Hisz az elmúlt sok év, egyetlen szép emléket sem törölt ki, /
Ez a könyv majd örök lesz, mindenkinek élő példa, /
Ha nem is látod már az utad, hidd el mégsem késő néha… /
/
Somogyi Péter, Nyári Roland, Ács Róbert /
(Children of Distance)