Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú úgy hívták, hogy Peter. Szüleivel és testvérével fenn a hegyekben, kicsiny kis házikóban éldegéltek. Peter zárkózott gyerek volt ugyan, de Nővére Panna annál is inkább nyíltabb és nagyszájú. Ezért mindig összekaptak valamin, így Peter mindennap Iskola után egy közeli kis Erdőbe vette az irányt.

Nem szeretett otthon lenni, barátai sem voltak, kivéve Szimat ki a Ház őre volt. Bár vadász vizsla, így nem csoda, hogy élénk szaglása miatt ezt a nevet kapta. Szimat mindennap hűségesen kísérte el Petert rejtekhelyére,ahol jól érezték magukat. Csodaszép, csendes hely volt az Erdő szélén.

Megnyugtató volt a madárcsicsergés,a lágy szellő, szabadságot, biztonságot nyújtott számára. 

Beleolvasok