A Pierre Nozière című kisregény Anatole France önéletrajzinak minősített írásai közé tartozik. Ez a címke ne tévesszen meg minket: ki tudja, hol vall magáról igazabban egy író: önéletrajzában-e vagy más műveiben? S lehet-e mindig éles határt vonni a kettő között? France-nál mindenesetre nehezen, hiszen éppen legjellegzetesebb művei középpontjában olyan hősök állnak, akik kisebb vagy nagyobb mértékben az író álláspontját képviselik. Ki vitatkozik Bergeret úr ellenfeleivel? Ki vélekedik Coignard abbé nevében? Ki meséli Nyársforgató Jakab történeteit? Jellemző, hogy France első regénye, az említett Jean Servien is erősen vallomás jellegű. Nem kell azt képzelnünk, hogy ezek aztán feltétlenül “hiteles” vallomások. Anatole France emlékeinek nyersanyagát valóságos novellákká dolgozta át. Az átalakításokra eleinte talán tapintatból is szüksége volt. A Pierre Nozière másfél évtized termését takarítja be. France olyan műveket írt közben, mint a Thais, A Lúdláb királynő, A vörös liliom. Nemcsak hírnevet, megbecsülést, akadémiai széket szerzett, hanem gondolkodása is átalakult. (Lakits Pál) Kapunk tehát egy bő másfél évtizedes keresztmetszetet ebben a kötetben – de nemcsak ezért érdemes olvasni ezt a könyvet. Másik oka Szini Gyula pompás magyar nyelvű fordítása, és nem utolsósorban Anatole France írói ereje. Olvassák szeretettel. (a Kiadó)

Beleolvasok