Azok a felnőttek, akik többségének már a szülei is teljesen tájékozatlanok voltak a keresztyénség témájában, szinte semmit nem tudnak annak lényegéről. Vagy ami még rosszabb: tudni vélnek. És a makacs tévhitek úgy tartják magukat, hogy majdnem reménytelennek tűnik bármilyen próbálkozás arra nézve, hogy ezekkel szemben érdemi, hiteles információkat lehessen átadni, elfogadtatni.
Sokan begubóznak, sokan magukra maradnak életkérdéseikkel vagy tévutakon vélnek válaszokat találni. Leginkább érdekes témák, amelyek terén nagy a gond: 1. az istenkérdés maga; 2. a vallások egymáshoz való viszonya; 3. a keresztyénségen belüli felekezetiség; 4. a különféle egyházi hagyományok világi továbbélésének jelentősége és értelmezése; 5. a vallási igazságokra épülő etikai alapvetések, illetve az ezekkel összhangban álló 6. jövőbeli reménység, különös tekintettel az útkeresésekre és a megfogalmazások sokszínűségére; 7. beleértve a formális értelemben vett istentagadást és egyházellenességet is, amelyek hátterében a történelmi változásokon átment egyházi és társadalmi struktúra, illetve ezek egymáshoz való, meglehetősen ellentmondásos
kapcsolata áll. Az ember számára nem gondolkodni annyi, mint nem létezni. Az aktuális szelekkel sodródás pedig többnyire egyenlő a nem gondolkodással. Ez lehetne talán az ontológiai alapvetés.
Etikai következtetésként pedig valami ilyesmit fogalmaznék meg: 1. az egészségre legkárosabb a stressz. Igen, még a káros szenvedélyeknél, az extrém sportoknál és a drogoknál is károsabb. 2. Minden erkölcstelenség hátterében a képmutatás áll.