A török elfoglalta Budát, de ezzel nem téphette ki az ország szívét: a Magyar Királyság harcosai, megmaradt váraikat nem adták olcsón az Oszmánok hódító hadvezéreinek – a töröknek minden erősségért katonáik hulláinak halmaival, s vérfolyóival kellett fizetnie. …Egy ilyen ostrom során áldozta életét a megszállott oszmán katona: Kenan. Fia, Harun folytatja a harcát; de milyen török is ez az ifjú lovas katona? Töröknek csak félig ha az – hisz magyar anya szülte, de harcra termett, s apjától a Birodalom cukormázzal megkent, fenséges szónoklatokban körülírt, magasztos elveit is örökölte. De nem csak apja, hanem édesanyja is hagyott neki egyfajta örökséget: mégpedig egy halálos ellenséget, fivére Pál, a dicsőségről álmodó magyar vitéz személyében. A két testvér vérre menő konfliktusát, már csak az teheti még teljesebbé, mikor a szépséges, ám egyszersmind szeszélyes nemes leány Jolán, s vele egy szenvedélyes szerelmi viszony is bekerül a történetbe. Aztán eljön az a nap is, amikor a neves török hadvezér, Hamza bég: céljául tűzi ki, hogy elfoglalja a Kárpátok északi hegyei közt fekvő Bányavidéket – akkoriban Közép-Európa egyik legjelentősebb nemesfém lelőhelyét, ezzel elszabadítva a háború szörnyetegét, s a testvérpár közel sem eldöntött küzdelmét.
A Portya az Aranyhegyek lábainál a bizonytalanság, a félelem és a szenvedélyek századában játszódik. Egyszerre jelennek meg a könyv lapjain a legszámítóbb, a legocsmányabb, és a legszebb emberi érzések is. Leginkább mégis a törökkori háborúk, a nagy szerelmes sztorik és az izgalmas kalandregények kedvelőinek ajánlanám ezt a fordulatokban gazdag, csipetnyi erotikát és több-kevesebb brutalitást is tartalmazó, kiváló korismerettel megírt, színes olvasmányt.