Leírás

Valamennyien őrzünk szívünk rejtett csücskében
reménytelen, viszonzatlan, plátói szerelmeket.
Életünk során legalább egyszer álltunk már szemtől szembe
azzal az „ismeretlen ismerőssel”, aki különös, sejtelmes
vágyakat ébresztett szunnyadó lelkünkben. S bár ezek soha
valóra nem váló, beteljesületlen álmok maradtak, mégis meg
tudják szépíteni könnyes-fájó pillanataik felidézésével a
magány szürkeségébe merülő napokat.
A lélek gyöngyházfényű emlék-tavának rezdülései versekbe
öntve idézik e sosem-volt szerelmek könnyes varázslatát.