” Ne lássalak unalmas, egyhangú világi élet! Maradjatok el tőlem józan gondolatjai a megfontolt tudásnak, égmérő szögletek, ártatlan csillagok után leskelődő csövei az égbuvárnak; tágúlj keblemről mindenható számtudomány, megcáfolhatlanságod lidércnyomásával, földre vert abroncsok, egyenes vasutak, és ti vaskezű, vaslábú szörnyei a vizeknek és szárazoknak, gőzokádó torkaitokkal, engedjétek meg nekem, hogy ne halljam egy percre szorgalmas, haszonhajtó munkáitok zaját, hogy elfelejtsem azt a rettenetes tudást, hogy a semmiből nem lesz semmi, és csak az lehet, a mi van! “

Beleolvasok