Hatalmas, tarka, kézzel szőtt szőnyeg ez a könyv, amely mégis varázslatosan könnyed: repül. Csupa olyan verssel találkozhat benne az olvasó, amelyek kötött formában íródtak. Mi több: azért íródtak, hogy az adott forma jellegzetességeit szemléltessék, ezért játékos tankönyvként is felfogható. Szerepel itt japán, koreai, burmai, khmer, maláj, vietnami forma, sőt, néhány kelta versképlet is, de olvasás közben egyszer sem támad az az érzésünk, hogy katalógust lapozgatunk. Inkább megrendítő, ritka pillanatokat élünk át. A forma hálóján fennakad a titok, és mi közelről rácsodálkozhatunk. Ez a könyv soha nem született volna meg, ha a szerzőnek nincs az az elszánt és őrült ambíciója, hogy sorra vegye ezeket a formákat.

Verset írni a legnagyobb öröm: a világban felvillanó tünékeny összefüggések átélésének és megragadásának legadekvátabb módja. Ezt az örömöt az olvasó is újraéli, hiszen verset nem csak írni, olvasni is öröm. És őszintén, túl a formán és túl a költészeten: ki ne akarna szőnyegen repülni?

Beleolvasok