Leírás

Az emlékek tengerében úszva, vizesen reszkető fájdalomként létezem. Bárhol lennénk most, ugyanaz, -hallgatlak csak, semmi más-  Boldogok voltunk, ezt nem felejtem, már könnycsepp csak, mi kárpótol. Fogná kezem közös múltunk, mi, együtt,  míg létezem. 

Ez a könyv az örökkévalóságot taglalja. Végtelen szomorúság, fájdalom, és gyönyör. A baj az, hogy sokszor mindezt egyszerre. 

Őszinte, vagy őszintének ható sorok. Hangulatok, gondolatok, érzések, és odadobott szavak, amelyek olvasása közben néha felszisszenek. Merész! Na de milyen legyen egy húszas éveiben járó költő, ha nem merész. Ő még kimondja, nevén nevezi azt, ami. Még nem válogat, nem illeszti a közízlés korlátai közzé a szavait. Egy fiatal korosztály képviselőjének meglepően bátor mondatai egyébként hétköznapi témákról, amelyeket jólesik olvasni, élvezni a humorát, elgondolkodni eszmefuttatásain. Kertész Sándor