Olivér művének egyes szám első személyű mesélőjével könnyű azonosulni az enyhén zavarodott mégis könyörtelenül őszinte stílus ellenére. A kisregény szuggesztív leírás a szerző által megélt reinkarnációs utazásról, a hiteles és megrendítő kapcsolatról a nagyapával és az őt körülvevő emberekkel. Az írás már az előszó első sorától leköti és nem engedi az olvasó figyelmét, és az élmény jóval tovább tart, mint az olvasás maga. A Szárnyak nélkült mindenkinek ajánlom, aki nyitott az új látásmódok befogadására, és hajlamos túlnézni a minket körülvevő tárgyiasult világon.