Lőrincz Gergelyt eddig, mint festőt ismertük. Képei több kiállításon szerepeltek, sőt egy életmű kiállítása is volt már Baján. Képei is a bukovinai élet egy-egy jelenetét ábrázolják, vagy egy elhagyott házat, kiöregedett fát. A régi idők tanúit láthatjuk. Igyekszik megörökíteni mindent, ami múlóban van, a jövő számára. Ezt a megmentő szándékot érezhetjük a könyv olvasgatása közben is. Külön figyelemre méltóak az un. Életképek. Ezek a bukovinai életből vett apró jelenetek nyelvileg tökéletesen ábrázolják a székelyek gondolkodásmódját, szavajárását. Megismerhetjük a bukovinai székely tájnyelv képi gazdagságát is.
A könyv végi önéletrajzi írásában átélhetjük a szerző kalandos életét. Azt a nagy vargabetűt, amit 1956 után külföldön átélt, hogy visszatérjen oda, ahonnan elindult. Hála Istennek, hogy visszatért, hiszen sokoldalú tehetsége nyugdíjas éveiben itthon bontakozott ki igazán. Végre azzal foglalkozhat, amit egész életében szeretett volna, fest és ír. A szétszóratásban élő bukovinai székelység pedig gazdagodott egy újabb tehetséggel.
Ajánlom ezt a könyvet minden érdeklődőnek, amatőrnek és tudományos kutatónak egyaránt. Az amatőrök megismerhetik a bukovinai székelyek nyelvét, gondolkodásmódját, a tudományos kutatók adattárként is használhatják. Hiszen Lőrincz Gergely, mint hiteles adatközlő mutatkozik be ebben a könyvben.
/Fábián Margit/