Igen – mondta a fiú elbűvölve a táj szépségétől. Ez az a meghittség, ami az embert ideláncolja. Ez lehet a nyitja a megbékélésnek, ami Joe felgyógyulásának a titka, ahol az önvád már erőtlenné válik, majd békévé szelídül a vadon káprázatában. Mert olyan megnyugvást közvetít, ami gyógyszer a léleknek a békétlenség enyhítésére, ami elfektet a békesség puha vánkosán. Már nem reagál az indulatra, aki itt él, mert háttérbe húzódik a düh, vagy a harag és a békés jelen tölti ki a teret. Kint is, bent is csend van és a tudat is egybeolvad az erdő nyugalmával. Felszívódik az indulat, ami megmérgezi az embert, és csak a szelíd szeretet marad.

Beleolvasok