“Szöllősi ​Betti költészete az érzések esszenciája, versein ott vannak a megélt pillanatok jól kivehető ujjlenyomatai. Minden élmény, érzelem, a fent szédítő magassága, a lent ijesztő mélysége belesűrűsödik soraiba. Ifjú lelkében egy sokat megélt nő bölcsessége és egy fiatal lány bájos naivitása keveredik. Költői képei sokszínűek, beszédesek, alkotásaiban a költészet és a nyelv számtalan szellemes vagy éppen hangulatfestő eleme érvényesül. Érzékenyen reagál a természet változásaira, a körülötte lévő világ rezdüléseire, verseit olvasva fények és színek elevenednek meg a szemünk előtt. Lát és láttat, hagyja, hogy érezzük, amit érez. Nőies, finom, ugyanakkor időnként korát meghazudtolóan komoly soraiban ráismerünk saját érzéseinkre, megélt pillanatainkra.
Szív-garzon című, második kötetében a forma tisztelete mellett költeményei időről időre szétfeszítik a kereteket. Ahogy a szív is időnként túlcsordul önnön határain. Ez a kicsi garzon hol zsúfolásig tele, hol elárvul, de mindig története van, és e lüktetés mögül kihallatszik a szerző. Árulkodik, mint apró garzon ablakában a gondosan ápolt, szeretett árvácska.

Sárhelyi Erika”

Beleolvasok