Az életünk olyan, mintha egy gyorsvonaton ülnénk. Megállíthatatlanul robogunk előre, a jövőnk felé. Körülöttünk a világ folyamatosan változik. Időről időre elveszünk a kavalkádban és hiába keressük, nem találjuk a helyünket, csak száguldunk tovább az ismeretlenbe. Néha elég lenne egyetlen pillanatra megállni ahhoz, hogy észrevegyük, nem vagyunk egyedül.
Ez a kisregény nemcsak egy kalandos történetet mesél el, hanem megmutatja, hogyan építhetjük újjá az életünket még akkor is, mikor már minden veszni látszik. Csak mi tehetjük jobbá a világunkat.