Leírás

Jobban szerettelek, mint az életemet. Ahogyan te is.
De sosem tudtam igazán a nőd lenni. Ahogyan te sem tudtál az a férfi lenni, aki igazi nővé tudott volna tenni. Csak percekre, órákra talán. Mert másra programoztak. Másról szólt a kor, amiben éltünk És ott voltak lelkünk leküzdésre váró öntudatlan eredői.
Éltük keserédes, öldöklő-felemelő, szenvedélyes szívtáncunkat, amíg bírtuk. És azon túl is.
Egymásért, magunkért, a szerelemért. Kettőnkért.
De ez jóval több, mint az élet.