Mi köti össze az Olimposz urának bölcs, ám végzetes döntését egy 31. századi metropolisszal, Héphaisztosz kovácsműhelyét egy pesti kávéházzal, Apollón lantját az írók termével, és Árész haragját a háborúban elesett hősszerelmes naplójával…?

Tábortűz… Oly sok alkalommal nyújtott menedéket az éjszaka hidege elől, mutatva az utat a csillagos ég alatt az éj vándorának. Az emberek évezredek óta ülnek körül tábortüzeket és szórakoztatják egymást a képzelet határtalan tájairól kibomló történetekkel. Mesékkel harcokról, győzelmekről, vágyról, szerelemről, változásról, veszteségekről és újra-egymásra találásról. Mesékkel ismerős és távoli vidékekről, istenekről és halandókról, emberek titáni nagyratöréséről és halhatatlanok emberi esendőségéről, a változástól való félelméről. 

Hat ifjú író üli körül a pattogó tüzet, épp mint nem is olyan régen, mikor még a felnőttkor küszöbén hétvégénként azért gyűltek össze ugyanígy, hogy egy éjszakára megszökjenek a való világ szürke hétköznapjaiból, és újraírják a valóságot. A lángnyelvekben életre kelnek távoli tájak, valaha élt és még meg nem született karakterek. A meséléssel töltött közös órák során újraértelmezik a sorsot, életre keltik a jövőt, és örök barátságokat kovácsolnak a lángokban kibontakozó képek erejével.

Jöjj, telepedj le körünkbe a tűz mellé, tisztelt Olvasó, írjuk együtt a történeteket!