Az 1602 körül keletkezett Troilus és Cressida Shakespeare legkeserűbb komédiája. Az idealista-tapasztalatlan trójai királyfi, Troilus és a görögökhöz pártolt Calchas lánya, az alig felfoghatóan hűtlenné lett Cressida körül forgó szerelmi és harci történet lerántja az ókor nagy küzdelméről a romantikus mázat. A cinikus Pandarus és a mocskos szájú Thersites kommentárjainak fényében a trójai háború hősi témája komikus béka-egér harccá változik, és az emberi erőlködések hiábavalóságára, az eszmények fertőzöttségére és az emberek aljasságára mutat rá. Shakespeare cinikus megvetéssel vájkál az államférfiak és nemzeti hősök indítékainak szennyében, gőgben, brutalitásban, féltékenységben, a hamis becsületeszmény okozta hiábavaló vérpazarlásban, kicsinyes gyűlölködésben és magasztos szavakkal takarózó kéjvágyban. Az ember alantas ösztönök rabja csupán, és gyarlósága megrontja a becsületes eszményeket is.

Beleolvasok