A világhírű zongoraművész és karmester, Vásáry Tamás önéletrajzának első kötete a kezdetektől egészen a hatvanas évekig vezeti az olvasót. Feltárul benne a harmincas-negyvenes évek fordulójának debreceni gyermekkora, a zongorista csodagyerek első megmérettetései, majd a világháború és a város ostromának az időszaka, később pedig az ötvenes évek kavalkádszerű zenei világa. A kötet második fele pedig már az 1956-ot követő emigráció éveit, illetve Vásáry Tamás első házasságát és a mögötte meghúzódó családi drámát írja le. Ugyanakkor az emlékek és anekdoták hátterében lejátszódik az önismeret drámája is, egy érzékeny és kreatív művész útkeresésének és magára találásának a története. Vásáry Tamás önéletírása izgalmas és magával ragadó olvasmány, amely nem pusztán a zenebarátok figyelmére tart igényt. „Az egész életem oly módon alakult, mintha csak arra találták volna ki, hogy róla ez a könyv megszülessen. A könyv magva, legfőbb üzenete mindaz, ami a belsőnkben történik. Azt is mondhatnám, hogy ez a könyv egy pszichodráma. A lényegét néhány mondatban le lehet írni, de igazán átélni, min megy keresztül valaki, amíg valahonnan eljut valahová a belső felismerések útján, csak lépésről lépésre, hosszú távon, több száz oldalon át lehet, amire aligha akadna olvasó. Mégis, színes epizódokkal, történésekkel meg-megszakítva a különben megemészthetetlennek tűnő, hosszú szöveg változatos olvasmánnyá tehető. Ezért terelték hát sorsomat láthatatlan irányítóim, hogy ennek megfelelő, eseménydús életem legyen.”

Beleolvasok