Leírás

Vezetőszáron hozom elő
az elmúlt pillanatokat.
Fájdalomtól lucskos tegnapok,
rémülettől maszatos tegnapelőttök
táncolnak
csenddel összekent
szembogaram előtt,
mert titkokkal várandós
ma délután a végtelen.
Úgy hordja őket magában,
mint szívem
az ütőerek lüktetését.
Én is velük lüktetek:
a hajnallal, a reggellel,
a meséktől ronggyá ázott fákkal.