…Frici felkelt a zongorától, odaállt Janka elé: – Janka! Én csomagolok és holnap indulok haza, Pestre… engem nem érdekel Amerika… a pénz… én buszozni akarok… meg szorongva villamosozni… Szakadó esőben munkába menni, érted? Nekem muszáj küzdeni, kínlódni és szenvedve szeretni… akár hetekig várni téged, míg visszajössz megint Pestre… és rossz étteremben pacalt enni… Kőbányai sört inni és csak kevés borravalót adni a pincérnek… Érted ezt Janka? …Még nincs is pénzem, és már nem is akarok gazdag lenni…
Janka felállt, összehúzta szétnyílt pongyolája övét, félig szívott elegáns női szivarját erővel szétnyomta a hamutartóban, és kissé indulatosan intézte szavait Fricihez.
– Már pedig, Frigyesem, nem fogsz engem – itt megnyomta a hangsúlyt – és magadat is lejáratni, ország-világ előtt szószegővé tenni… együtt vállalkoztunk az amerikai zenei turnéra, senki sem kényszerített erre sem engem, sem téged! Ezt most már végig kell csinálnunk! Annál is inkább, mivel ezt szerződésileg írásba is adtuk! Hangulati elemek, művészi allűrök itt már nem számítanak… Azt mondod, küzdeni, szenvedni akarsz? …Hát tessék, itt a cél, a sok dollárt hozó turné! Ezt végig kell csinálni, ha törik, ha szakad! …Szenvedni is akarsz? Hát szenvedj! …Ma éjjel egyedül alszol, mert én egy másik szobába költözöm és magamra zárom az ajtót! …