Egy titokzatos, de népszerűnek nem mondható rendőr, Woiczek Dávid felkészültségének és a vak véletlennek köszönhetően megismeri egy óriási drog-adásvétel részleteit. Az információkat annak rendje és módja szerint át is adja a főnökének, Sréder Pálnak, aki azonban a frissen szerzett sérelmei hatására súlyos döntést hoz.
Ahelyett, hogy a szokásos – törvényes – utat követné, szövetségre lép a beosztottjaival, Woiczekkel és szedett-vedett kollégáival, hogy saját jövőjüket alapozzák meg a megszerzett pénzzel és droggal.
Természetesen homok kerül a fogaskerekek közé, az eredmény: lövöldözés, vérfürdő. A szajré végül Sréderékhez kerül ugyan, az igazi problémák azonban csak ekkor kezdődnek. A GG-nek becézett gengszterfőnök nem veszi jó néven, hogy meglopták…
A sokoldalú alkotó, Merényi Dániel alias Grafitember most másik, kevésbé humoros oldalát mutatja: ezúttal a bűnügyi regény képregényrajzoló társszerzője.

„Woiczek ismét harapófogóba került. Varanggyal már találkozott egyszer (igaz, futólag), ezért nem kockáztathatta meg, hogy felismeri, viszont a kapun sem ronthatott ki, mert akkor meg a sofőr előtt bukott volna le. Az előtéren végigszaladva eljuthatott volna arra kis közös területre, ahová a lakások ajtaja nézett a gang felől, csakhogy ezzel ismét a lebukást kockáztatta volna, és a hangok alapján az sem volt kizárható, hogy már késő lenne elkezdeni futni. Hirtelen ötlettől vezérelve felnyitotta az egyik kuka tetejét, a pizzás dobozokkal lenyomta a szemetet a tároló aljára, majd ő maga is beugrott a nyíláson. A pokrócot kapkodva elrendezte a testén, hogy a fejét kivéve mindenhol fedje, majd igyekezett olyan helyzetben megmerevedni, amelyből minél jobban kiláthatott a kuka csúsztatható fedele és oldala közötti szűk résen. A szemét zörgése nem volt feltűnő, viszont a hangok nagyon halkan szűrődtek be a tartály fémfalain. Nagyjából fél perc elteltével ketten kerültek a szemetes közvetlen közelébe.”

Beleolvasok