Leírás

Az hogyan lehet Édes, hogy időnként a szeretetből béklyó lesz? A hátam mögötti dobozba zárt indiai nő, hastáncol. Az izmai pontos ívekbe feszülnek, majd ernyednek el. Egyszerre sok és kevés, amit ad, ígéretbe csomagol. Tüllel takart szemérmessége, átlátható, buja hév. A tánca, vágy álca. Tudja mit akarsz, meg is mutatja. Te is tudod, hogy úgy kell nézni őt, mint egy titkot. Kissé félrefordított fejjel, lopva, sandán sóvárogva. Aztán a félhomályos szobában megadhatod neki, amit kér. És én mit kérek tőled? Szeretném, ha te mondanád meg. De te csak színes fényjeleket küldesz szavak helyett. Zöld és narancssárga lámpák fénye villog a szemembe.

Beleolvasok a könyvbe!