„Mire a cseresznyéshez értek, Pók Péter már Dongó Dóri csápocskáját fonogatta.
– Pók Péter! Azonnal engedd el! – kiáltott Dongó Dani.
– Engedjem el? És mi lesz a vacsorám?
– Azonnal engedd el, mert megjárod!
– Nem félek én ilyen dirgő-dörgő dongótól!
– Nem félsz? Hát te akartad!
Dongó Dani célzott, villámgyorsan repült és beledöfte erős fullánkját Pók Péter potrohába.
– Jaj! Jaj! Ne bánts! Ez szúr! Nagyon szúr!”